Az örök Mária

Fr. Tavas Béla OCD írása

Valójában ki is Mária, mit mond róla a Biblia és a szent hagyomány? Hiszen Ő minden korban, így a mi korunkban is időszerű. Mert Ő nemcsak Jézus, hanem az Egyház és mindnyájunk Édesanyja. Örök Anya, aki nem hagyja elveszni gyermekeit, mindenkit el akar vezetni szent Fiához. Mária a Krisztusban megigazultak mintaképe, Ő az egyetlen, aki igazi példát tud adni Krisztus követésére. Asszony és Szűz, boldog, szenved, közbenjár, és egyedüli, aki fogantatásától tiszta maradt.

Szeplőtelenül fogantatott.

Sokan tévedésből a szeplőtelenfogantatást Jézus fogantatásával azonosítják, azonban ez a dogma Mária fogantatását jelenti. Az angyali üdvözlet előtti életéről nem tudunk, nincsenek róla írásos emlékek, amit tudunk Máriáról ebből az időből, azt az Egyház Szent hagyományából tudjuk. Ezek szerint Joakim és Anna, Mária szülei istenfélő emberek voltak azonban az Úr sokáig nem adta meg nekik a gyermeket. Mária öregségükben természetes emberi nemzéssel fogantatott, melyet angyal jelzett számukra. Születésének dátumát nem ismerjük, de tudjuk, hogy fogantatásától a megszentelő kegyelem állapotában élt. Isten Fia ugyanis csak a legnagyobb tisztaságban születhetett a világra. „Örülj te, kegyelemmel elhalmozott! Veled van az Úr! Minden asszonynál áldottabb vagy”(Lk 1,28). Az angyal szavai is ezt bizonyítják, hogy Máriában meg kellett lennie annak a tisztaságnak, amely megfelelt Isten Anyja méltóságának. A kegyelem hatalmas ajándék, amely Isten életében részesít, aki maga a szeretet. „Mária „kegyelemmel teljes”, mert az Ige megtestesülése, Isten Fiának az emberi természettel való személyi egysége (unio hypostatica) benne valósult meg és teljesedett be” (II. János Pál pápa: Redemptoris Mater 9.)[1]. Ezért Máriát Fia kegyelmi gazdagsága megőrizte az áteredő bűn örökségétől. „Így a Szentlélek erejéből, a kegyelem rendjében, az isteni természetben való részesedéssel (vö.2Pét 1,4), attól kapta az életet, kinek ő maga a földi leszármazás rendjében, mint anya, életet adott. A liturgia ezért nem vonakodik Máriát „isteni gyermeke leányának” nevezni” (Redemptoris Mater 10). A keleti Egyházban már a 7. században ünnepelték Mária fogantatását, amely a nyugati Egyházban a 9-ik században terjedt el. Hosszú időn keresztül azonban nem volt ünnep, csak javasolták megünnepelni Mária fogantatását. Azonban üdvtörténeti jelentősége miatt IX. Pius pápa 1854-ben ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária élete első pillanatától mentes maradt, az áteredő bűntől.[2] Ezt maga a Szűzanya is megerősíti a lourdesi jelenésben (1858), Bernadettnek: „Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás”. A Szentírási alapot az Egyház az ősevangéliumban (Ter 3,15), a Napba öltözött Asszonyban (Jel 12,1), és az angyali üdvözletben (Lk 1,28) találta meg. Vagyis az Asszony és az Ivadéka, aki széttiporja a kígyó fejét, a Napba öltözött Asszony Fiút szül, akit Isten trónja elé helyeznek, és az angyali üdvözletben a „kegyelemmel elhalmozott” kifejezés is Mária szeplőtelenségének bizonyítéka.

Segíts rajtunk!

Legyen áldott Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, aki eltöltött téged, a Názáreti Szüzet, minden szellemi áldással Krisztusban. Isten akaratából fogantál szeplőtelenül! Előre kiválasztottak, hogy Te légy az anyja, üdvözültél Benne és Általa sokkal inkább, mint bármely más emberi lény! Megkíméltetvén az eredeti bűn örökségétől, Te megfogantál és a világra jöttél a szentséges kegyelem állapotában. Kegyelemmel teljes! Te, aki első vagy a megváltottak között segíts rajtunk! Segíts nekünk, hogy megint megtaláljuk szerepünket a Megváltás misztériumában. Segíts nekünk, hogy mélyebben megértsük az isteni dimenziót, s ugyanakkor ennek a misztériumnak az emberi dimenzióját is. Segíts, hogy tökéletesebben aknázzuk ki kiapadhatatlan forrásait. Segíts nekünk – akiket megváltott Krisztus drága vére!

János Pál pápa.

Jézus és minden ember Édesanyja.

Isten, üdvözítő terve Krisztus eljövetelével vált egyértelművé az ember számára, melyben az „asszony” számára különleges helyet jelölt ki, hiszen Ő lesz az anyja annak, akire az üdvösség tervét bízza. Mária kiválasztása egyedülálló és egyetlen az emberiség történetében. Fogantatása pillanatától Krisztushoz tartozik és részesül megváltói kegyelmében.

Krisztus megtestesülése beteljesül, mikor Mária kimondja „Legyen nekem a te igéd szerint”(Lk 1,38). Ehhez azonban nagy hitre volt szüksége, melyben teljesen átadja magát és egész életét Fia művének szenteli. De ez a hit folytonos megerősítésre szorul, ezért azonnal Erzsébethez siet. A szeretettől hajtva segítségére akar lenni idős nagynénjének, mert annak csodálatos anyasága révén az Ő anyaságának hitében is erősödik. Ebben erősítik meg Simeon szavai is mikor kezébe veszi a gyermeket: „Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak,- a te lelkedet is tőr járja át, – hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai” (Lk 2,34–35). Ez azonban nem csak hitének megerősítése, hanem kinyilatkoztatás is, hogy a Megváltó mellett szenvedéseket is át kell élnie. Ezeket kell megtapasztalnia, mikor a gyermekkel Egyiptomba kell menekülnie József gondoskodó oltalma alatt.

Mikor hazatérnek Názáretbe, élik a mindennapi csendes életüket. Ebbe a rejtettségben Mária boldogan öleli magához Jézust, akiről tudja, hogy szűzen szülve Isten Fiát tartja karjaiban, annak ellenére, hogy az emberek az „ács fiának” tarják. A názáreti házban Mária élete a hit által egyé válik Jézus életével és a Szent Fiával megélt mindennapi szoros kapcsolatban összeköttetésben van Isten misztériumával. Boldogan nézi gyermekét, annak minden munkáját és az engedelmességet, amellyel Neki és Józsefnek engedelmeskedett. Ezért olyan fájdalmas számára és József számára mikor a tizenkét éves Jézust elveszítik. „Amikor meglátták, megdöbbentek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk”. Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat” (Lk 2,48–50). Jézus itt nyilvánítja ki először istenségét, amikor Istent Atyjának nevezi. Még Mária sem érti ezeket a szavakat, annak ellenére, hogy olyan szoros kapcsolatban él Fiával. Nem érti ugyan, de Jézus mellett halad tovább a hit útján, mert tudja, hogy Isten nagy dolgok megélésére hívta.

Mikor Jézus elkezdi nyilvános működését Mária nem tart vele, hanem Názáretben marad. Csak a hírhozóktól tud Fia működéséről, hogy tömegek követik őt, hogy hirdeti az örömhírt és betegeket gyógyít. Mikor mégis elmegy hozzá rokonaival nem várt dolog történik: „Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni. Ezért szóltak neki: „Kinn állnak anyád és rokonaid, látni szeretnének”. De elhárította őket: „Azok nekem az anyám és rokonaim, akik hallgatják és tetté váltják az Isten tanítását” (Lk 8,19–21). Azonban Jézus nem a rokoni szálakat akarja ezzel megszakítani, hanem az istenkapcsolat fontosságára akar figyelmeztetni, hiszen jól tudja, hogy Mária az első azok között, akik hallgatják és meg is tartják Isten szavát. Ez a kijelentés pedig összefüggésben van a tizenkét éves Jézus válaszával, amelyet Máriának és Józsefnek ad a jeruzsálemi templomban. Ez úgy tűnhet, mintha el akarna távolodni Máriától és rejtettségben hagyni. „Még ha a szavak hangzása szerint így is tűnne, hangsúlyoznunk kell, hogy az az új és másfajta anyaság, amelyről Jézus tanítványainak beszél, különös módon pontosan Máriára vonatkozik” (Redemptoris Mater 20.). Erre példa a kánai menyegző, ahol Mária Fiába vetet hite és az emberek iránti figyelmessége és anyai szeretete vezetett Jézus első csodájához. De mind ez hozzájárul Jézus tanítványai hitének ébresztéséhez és elmélyítéséhez.

A Szentírás keveset beszél Máriáról, de a háttérben mindég érezni imáit, aggódását és gondoskodó szeretetét. Ha nincs is jelen, imáival kíséri Szent Fia útját, ám a legnehezebb órákban már mellette áll. Simeon jövendölése „a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35) Jézus keresztútján beteljesedik. Mária hatalmas lelki fájdalmak között végigjárja Fiával ezt a borzalmas utat, melynek végén Jézus gondoskodik anyjáról, mikor János gondjaira bízza, és ezzel minden ember anyjává teszi. „Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: »Asszony, nézd a fiad!« Aztán a tanítványhoz fordult: »nézd az anyád!« Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány”(Jn 19,25–27). Jézusnak ez a végrendelete, amelyben anyjáról gondoskodik, új kapcsolatot teremt anya és fiú között. „Máriának ez az új anyasága, amely a hitből született, az „új” szeretet gyümölcse, amely őbenne, a kereszt tövében, fiának üdvözítő szeretetében való részvételével érett be teljesen” (Redemptoris Mater 23.). Azonban Mária anyasága nem ér véget, mert az Egyházban és az Egyház által folytatódik. Mert ott van pünkösd napján az utolsó vacsora termében és állhatatosan imádkozik az apostolokkal. Tehát ott van az Egyház születésénél, „mint Krisztus misztériumának rendkívüli tanúja”, mert elválaszthatatlanul hozzátartozik az Egyház misztériumához is, annak születésétől fogva. „Ettől kezdve a várakozás idején, azzal a hittel, mely őt boldoggá tette az angyali üdvözlet percétől, Mária jelen van az Egyház küldetésében, jelen van az Egyház munkájában, amely az ő Fiának országát terjeszti a világban” (Redemptoris Mater28.).

Anyára vágyott!

Az éj a régi megszokott

sötét és csenddel teli.

Mi hozta őt az éjszakába,

csupán az angyal hirdeti.

Sorsunkat nem zord végzet fonja,

mi itt hiába érvelünk.

Anyára vágyott Isten,

hogy egy legyen velünk.

Ha látná anyja az eget,

hogyan ujjong,csodálkozik?!

Nem ér rá szénát tereget

és pólyát kisdede körül.

Anyátlan zűrzavarnak,

hogy martaléka ne legyünk,

Anyát talált az Isten

és itt maradt velünk.

Nagy Miklós (1894-1973)

Közbenjáró.

„Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságot tett a meghatározott időben” (1Tim 2,5-6). Az Egyház tanítása szerint Szűz Mária minden hatása az emberekre Krisztus túláradó érdemeiből fakad és közvetítői szerepén alapul. Mária közvetítői szerepe tehát minden esetben, Krisztusban történik. Mária közvetítői szerepe anyaságából ered, mert mint édesanya folytonosan közbenjár gyermekeiért Szent Fiánál és Szent Fia által. „Az Ur szolgálója vagyok, teljesedjenek be hát rajtam szavaid” (Lk 1,33). Mária szavai feltárják azt a nyitottságot, hogy mindent Istennek adva kész arra a szeretetre, amely a szüzesség és egyben az anyaság jellemzője. Ebből adódik, hogy napról napra egyre jobban eltöltötte a szeretet azok iránt, akiknek Krisztus küldetése szolt. „Mivel Mária ennek az egyedüli közbenjárásnak a természetfeletti hatását elsőként önmagában tapasztalta meg – hiszen már az üdvözletkor „kegyelemmel teljes”-nek nevezte őt az angyal – ezért állíthatjuk, hogy a kegyelem és a természetfölötti élet e teljessége különös módon készítette fel őt arra, hogy együttműködjék Krisztussal, az emberi üdvösség egyedüli közvetítőjével. Ez az együttműködés nem más, mint Krisztus közbenjárásának alárendelt közbenjárás” (Redemptoris Mater 39.).

A feltámadás és a mennybemenetel után a pünkösdre várva Mária már úgy van az apostolok között, mint a megdicsőült Úr édesanyja, mint aki már „a hit zarándokútját végigjárta”, és akit Fia, mint Édesanyát hagyott a születendő Egyházra. Így egy különleges kapcsolat jöhetett létre az Édesanya és az Egyház között: „Hiszen a születendő Egyház az ő Fia keresztjének és a feltámadásának gyümölcse. Máriának ez az anyasága szüntelenül tart a kegyelem rendjében… amíg be nem teljesül örökre, mind a választottak sorsa” (Redemptoris Mater 40).

Mária mennybevitele után sem szűnt meg betölteni ezt az üdvösséges feladatát. Vagyis továbbra is anyai szeretetével gondoskodik Fia Egyházáról és a még zarándokúton lévő testvéreiről. „Így tehát Mária anyasága – mint közbenjáró közvetítés – szakadatlanul folytatódik az Egyházban. Eme igazságba vetett hitét az Egyház pedig azzal fejezi ki, hogy Máriát „Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak és Közvetítőnek” hívja” (II. János Pál pápa: Redemptoris Mater 40.). Mária Fia érdemeiért részesedett abban a kegyelemben, hogy a közbenjárás anyja legyen, és ez legyen a feladata Krisztus utolsó eljövetelekor, amikor is a Krisztushoz tartozók életre kelnek és „utolsó ellenségként megsemmisül a halál” (vö. 1kor. 15.26). Mária közbenjárása tehát alá van rendelve az egyetlen közvetítőnek Isten és emberek között és addig tart, amíg be nem teljesül a választottak sorsa.

A te lelked is Mária.

Miként az Úrnak szolgáló leánya,

a te lelked is örvendező Mária.

angyal-szóra figyel föl boldog csönded

s megnyílsz, sötétség, ím a Szentléleknek.

És fényes árnyék borul reád, ember,

a szó ki hordod szótlan szerelemmel.

Anya vagy te is, Istent termő élet:

Krisztust szül minden Krisztust fogant élet.

Miként az Úrnak szolgáló leánya,

a te lelked is hétfájdalmas Mária.

Keresztúton roskad le gyötrött tested,

de viszed tovább isteni kereszted.

A Golgotán ott vár a Megfeszített:

tanúság vagy te, melléje feszített.

Anya vagy te is, fájdalommal terhes,

Urával soros, Fiában keserves.

III

Miként az Úrnak szolgáló leánya,

a te lelked is felmagasztalt Mária.

Angyal-kéz törli könnyedet örökre:

fényes szemekkel lépsz be az Örömbe.

Jegyesed vár ott: boldog szenvedése

isteni titkát benned újra élte.

Anya vagy te is, Krisztusodban ékes,

Szerelmes mátka, örök-dicsőséges.

Békés Gellért (1915 – 1999)

[1] II. JÁNOS PÁL pápa: Redemptoris Mater – A Boldogságos Szűz Mária a zarándokló Egyház életében. Szent István Társulat, Budapest, 1987.

[2] Vö. LEO SCHEFFCZYK- ANTON ZIEGENAUS: Mária az üdvtörténetben. Mariológia. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2004. 238–250. o.