Missziók
Skapuláré társulatok
A Kármel Skapuláréja
Krisztushoz tartozásunk Mária által felvállalt megélése a Skapuláré viselése által
II. János Pál pápa a Skapuláré 750. évfordulójára írott Apostoli Levelében azt írja, hogy a Skapuláré jele – többek között – azt az alapvető igazságot hivatott elmélyíteni a hívő emberben, hogy a Mária-tisztelet nem korlátozódhat egyes imádságokra vagy a tiszteletnek bizonyos helyzetekhez kötődő gesztusaira, hanem „habitussá” kell válnia, azaz olyan megszokott és állandó viselkedési móddá, mely a szentségek gyakori vétele és az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek konkrét gyakorlása által imából és belső életből szövődik (5.p.). A skapulárés Mária-tisztelet tehát nem egyszerűen egy jámborsági gyakorlat csupán a többi között, amelyek által a keresztény katolikus hívek a Szent Szűz felé fordulva rendszeresen kérik az Ő közbenjárását, hanem az egész életre sokkal alapvetőbben kiható eszköze a megszentelődésnek. A szentatya, aki a Skapuláré közismerten buzgó viselője volt, a következőképpen vall erről Apostoli Levelében: Ez az intenzív máriás élet, mely bizalommal teli imádságban, odaadó dicséretben és buzgó követésben fejeződik ki, annak megértésére vezet el bennünket, hogy a Legszentebb Szűz iránti tisztelet leghitelesebb formája, hogy a Szeplőtelen Szívnek szenteljük magunkat, amit a Skapuláré alázatosan jelez (4. p.).
A Skapuláré viselése: jámborsági gyakorlat vagy a Krisztusba öltözés Mária általi megélésének eszköze?
Madagaszkár
2015-ben kerültünk kapcsolatba a madagaszkári kármelita atyákkal, akik 1969-ben telepedtek meg Madagaszkáron, s akiknek áldásos tevékenységéből azóta már igen sok hivatás és számos ottani intézmény fakadt. A kármelita atyák madagaszkári tevékenységét a kegyelem rendkívül intenzív megtapasztalásán túl nagymértékben meghatározza a szegénység is. Madagaszkár még Afrika országai között is az egyik legszegényebb országnak számít. Magyar tartományunk ezért minden évben pénzadománnyal szokta segíteni az ottani misszióink működését, amihez hálásan köszönjük híveink nagylelkű adományait is. Az általunk küldött adományokat a rendi nevelés valamint a rendünk által fenntartott oktatási intézmények céljaira szokták felhasználni.
Albánia
2018 nyara óta vagyunk kapcsolatban az albániai kármelita nővérközösséggel, akik egy volt kommunista munkatábor területén – egy korábban lerombolt egyházmegyei szeminárium helyén – építettek külföldi segítséggel kolostort maguknak. Az albán a kommunizmus vallásüldözésétől legtöbbet szenvedett nép Európában. Számunkra, magyar kármeliták számára különösen is sokat jelent az albán föld, mivel megtérése előtt 1917-18-ban itt formálódott igaz emberségben a háború borzalmai és az egymás iránti tisztelet és szeretet megélt tapasztalatai révén Tiszteletreméltó Marton Marcell atya (akkori nevén Marton Boldizsár) az első világháború során. A vele történt izgalmas eseményeket a Muzulmán Sírokon című önéletrajzi regényében mesélte el.